Iskolánk diákjai részt vettek a „Pakstól Apatinig” elnevezésű, iskolák közötti kulturális találkozón, amelyet hetedik alkalommal rendeztek meg Baján. A halászlé szeretete összeköt bennünket. Nekünk való feladat volt, amin örömmel teljesítettünk, hiszen a cserkészeink számos alkalommal főztek már halat az összejöveteleinken.
Mindkét kategóriában (elmélet és főzés) mindhárom csapat ezüst minősítést ért el. Cserkészeink nagyon elszántak, ügyesek voltak. Szép volt látni a szorgalmukat az összefogást, már a rendezvény előtt is, ahogy készülődtek és azt is, amilyen örömmel lelkesedéssel álltak a feladathoz.
Csapataink:
Drávaszögi kormoránok: Légrádi Kristóf, Juhász Hedda, Vég Viktor
Csúzai halászok: Dudás József, Kincses Áron, Mijatović Roko
Dunai hajósok: Dobszai Balázs, Keresztes Norbert, Vég Dominik
Kisérők: Kollár Kinga igazgatónő, Vég Sipos Gabriella tanárnő – cserkészvezető, Sipos Ferenc gondnok és Sipos-Tűr Klára tanárnő – cserkészvezető
Összesen hatvan csapat vett részt a versenyen. Sokan voltak Bajáról és a környékről, de távolabbról is Horvátországból és Szerbiából is, magyar iskolákból. Cél a szellemi kulturális örökség jegyzékébe bekerült bajai halászléfőzés élő hagyományának fenntartása: ezt a gyerekeken keresztül is próbáljuk megvalósítani. Együtt főztünk, barátkoztunk, vetélkedtünk, megnéztük az ehhez kapcsolódó látványosságokat. Ez egy komplex rendezvény, aminek csak az egyik része a főzés.
Horváth László, a Bajai Halászléfőző Bajnokok Egyesületének elnöke üdvözölte az egybegyűlt csapatokat (28 középiskolás és 32 általános iskolás csapat nevezett). Elmondta, hogy a halászlé nem csupán egy étel, barátságok és csapatmunka épül köré, és legalább ilyen fontos a tálalás is, ezért külön díjazzák a legszebben terített asztalokat is, tudva, hogy a fiatalok és kísérőik nagy kedvvel és kreativitással dekorálnak. Minden csapat megkapta a 3 kg pontyot tartalmazó csomagot, és kezdődhetett a munka, valamint ehhez kapcsolódó elméleti tudásukat is felmérték a szervezők egy tesztlap segítségével.
Ez a találkozó rendhagyónak minősül, mert nem a versenyzés az elsődleges, hanem a szellemi kulturális örökség és a helyi identitás erősítése. Persze, egy megmérettetésnek akkor van tétje, ha megtörténik az értékelés is.
A zsűri szempontjai: a szín, a megjelenés, a küllem, az állag és az összbenyomás együtt száz pontot tesz ki, a zsűri pedig az elején megállapodik abban, mely pontszámoktól fogja számítani az arany, ezüst és bronz minősítéseket.
A dunai halászlének „Pakstól Apatinig” sokféle változata ismeretes, kisebb eltérésekkel, a technika lényege azonban megegyezik. – Nincs passzírozás, sűrítés, és csak az öt alapanyag használható. Minden csapat mellett van kettő felnőtt mentor, aki kicsit odafigyel rájuk, de a főzés maga a fiatalok dolga. Az az általános tapasztalat, hogy a megfőzött leveknek legalább a fele olyan minőségű, hogy bármely felnőtt versenyen is megállná a helyét.
A gyönyörű napot egy szép városnézéssel zártuk. Kisvasúttal megnéztük a város nevezetességeit és a Türr István kiáltónál felfedeztük a halászati miniskanzent és a vízimalmot is.
Minden résztvevőnek maradandó és emlékezetes nap marad, hálásak vagyunk a lehetőségért és reméljük, hogy máskor is mehetünk.
Vég Sipos Gabriella
Učenici naše škole sudjelovali su na među školskom kulturnom susretu pod nazivom „Od Paksa do Apatina“, koji je ove godine po sedmi put održan u Baji. Ljubav prema ribljem paprikašu povezuje nas, pa je ovo bio zadatak koji nam je itekako odgovarao i koji smo s veseljem prihvatili, budući da su naši izviđači već mnogo puta pripremali ribu na svojim druženjima i okupljanjima.
U obje kategorije – teorijskom znanju i kuhanju – sva su tri naša tima osvojila srebrnu medalju. Naši su izviđači bili vrlo odlučni, spretni i vrijedni. Bilo je lijepo vidjeti njihov trud i zajedništvo, ne samo tijekom samog susreta nego i prije događanja, dok su se pripremali, kao i njihovo zadovoljstvo i entuzijazam s kojim su pristupili zadatku.
Naši timovi:
Baranjski kormorani: Légrádi Kristóf, Juhász Hedda, Vég Viktor
Ribari iz Suze: Dudás József, Kincses Áron, Mijatović Roko
Dunavski lađari: Dobszai Balázs, Keresztes Norbert, Vég Dominik
Pratnja: ravnateljica Kinga Kollár, učiteljica i voditeljica izviđača Gabriella Veg Šipoš, domar Ferenc Šipoš te učiteljica i voditeljica izviđača Klára Sipos-Tűr.
Na natjecanju je sudjelovalo ukupno 60 ekipa. Mnoge ekipe stigle su iz Baje i okolice, ali i iz udaljenijih krajeva – iz Hrvatske i Srbije, iz škola s nastavom na mađarskom jeziku.
Cilj ovog susreta je očuvanje žive tradicije pripreme bajskog ribljeg paprikaša, koja je uvrštena na popis nematerijalne kulturne baštine. Tu tradiciju nastojimo očuvati i prenositi upravo kroz djecu i mlade. Zajedno smo kuhali, družili se, upoznavali nove prijatelje i natjecali se, a imali smo priliku razgledati i znamenitosti povezane s ovom tradicijom. Riječ je o kompleksnom događanju kojem je samo jedan dio samo kuhanje.
Okupljene ekipe pozdravio je László Horváth, predsjednik Udruge prvaka u kuhanju bajskog ribljeg paprikaša. Ove se godine prijavilo 28 srednjoškolskih i 32 osnovnoškolske ekipe. Istaknuo je kako riblji paprikaš nije samo jelo – oko njega se grade prijateljstva i razvija timski duh. Jednako je važan i način posluživanja, zbog čega se posebno nagrađuju i najljepše uređeni stolovi, svjesni da mladi natjecatelji i njihovi mentori s velikim veseljem i kreativnošću uređuju svoje stolove.
Svaka je ekipa dobila 3 kilograma šarana, nakon čega je moglo započeti kuhanje. Organizatori su istodobno provjeravali i teorijsko znanje sudionika putem testa.
Ovaj je susret poseban jer natjecanje nije njegov glavni cilj. U prvom su planu očuvanje nematerijalne kulturne baštine i jačanje lokalnog identiteta. Naravno, svako natjecanje dobiva svoju posebnu draž kada na kraju uslijedi i ocjenjivanje.
Žiri je ocjenjivao boju, izgled, vanjski dojam, gustoću i cjelokupan dojam, što je zajedno donosilo 100 bodova. Na početku natjecanja žiri je odredio bodovne granice na temelju kojih su se dodjeljivale zlatne, srebrne i brončane medalje.
Dunavski riblji paprikaš poznaje mnogo različitih inačica na području „od Paksa do Apatina“, uz manje razlike u pripremi, no osnovna tehnika svima je zajednička. Nema pasiranja ni zgušnjavanja, a koriste se samo osnovni sastojci. Uz svaku ekipu nalaze se dva odrasla mentora koji im pomažu i nadziru ih, ali samo kuhanje prepušteno je mladima. Opći je dojam da bi barem polovica pripremljenih ribljih paprikaša svojom kvalitetom mogla zadovoljiti kriterije i na natjecanju za odrasle.
Predivan dan završili smo lijepim razgledavanjem grada. Turističkim vlakićem obišli smo znamenitosti Baje, a kod vidikovca Istvána Türra razgledali smo i malo ribarsko selo te vodeni mlin.
Za sve sudionike ovo će ostati trajan i nezaboravan dan. Zahvalni smo na pruženoj mogućnosti sudjelovanja i nadamo se da ćemo se ovom lijepom susretu ponovno vratiti i sljedećih godina.
Gabriella Vég Sipos
