Újbezdánban az elmúlt napok hangulata ünnepélyes és vidám, de néha kissé kiszámíthatatlan volt! Álarcosbált rendeztünk, és az iskola folyosója egy esküvői ceremónia színhelyévé vált.
A nap főszereplői Miljenko, a vőlegény és Cecília, a menyasszony voltak vidám násznépük kíséretében. A koma komolyan vigyázott a menyasszonyra, (legalábbis időnként), a násznép többi tagja pedig gondoskodott arról, hogy ne legyen hiány dalokból, nevetésből és jó hangulatból. Bár az „esküvő” csak egy színjáték volt, az érzelmek – szinte valóságosak voltak! A közönség hatalmas tapssal jutalmazta az ifjú házasokat és a násznépet, és néhányan már elkezdték tervezni az „aranylakodalmat”.
Hogy is lehetne játékok nélkül jó szórakozás? A diákok különféle szórakoztató játékokban versenyeztek, irigylésre méltó volt ügyességük, gyorsaságuk és humorérzékük. Volt éljenzés, nevetés, sőt néha „komoly” tárgyalások is a győzelemről. A sok izgalom után erőt is kellett gyűjteni. Friss fánk illata terjengett a folyosón, kint pedig kolbász és szalonna sült – igazi kis lakoma! Hosszú sorok kígyóztak, de megérte várni.
Ez alkalommal is kiderült, hogy iskolánk az alapos tanulás mellett képes a fergeteges szórakozásra is. Köszönjük minden diáknak, tanárnak és szülőnek, aki részt vett a szervezésben – nélkülük az „évszázad esküvője” nem jöhetett volna létre!
U PŠ Novi Bezdan ovih je dana bilo svečano, veselo i pomalo nepredvidivo! Održan je školski maskenbal koji je školski hodnik pretvorio u pravo malo svadbeno slavlje.
Glavne zvijezde dana bili su mladoženja Miljenko i mladenka Cecilija sa svojim veselim svatovima. Kuma je budno pazila na mladenku, kum je ozbiljno shvatio svoju ulogu (barem na trenutke), a ostali svatovi pobrinuli su se da pjesme, smijeha i dobrog raspoloženja ne nedostaje. Iako je “vjenčanje” bilo samo gluma, emocije su bile – gotovo prave! Publika je nagradila mladence i svatove velikim pljeskom, a poneki su već počeli planirati i “zlatni pir”.
Naravno, kakvo bi to slavlje bilo bez dobrih igara? Učenici su se natjecali u raznim zabavnim igrama, pokazali zavidnu spretnost, brzinu i smisao za humor. Bilo je navijanja, smijeha, a ponegdje i “ozbiljnih” pregovora oko pobjede.
Nakon tolikog uzbuđenja trebalo je skupiti snagu. Miris svježih krafni širio se hodnikom, a vani su se pekle kobasice i slanina – prava mala gozba! Redovi su bili dugi, ali vrijedilo je čekati.
Ovaj maskenbal još je jednom pokazao da naša škola, osim što marljivo uči, zna i odlično slaviti. Hvala svim učenicima, učiteljima i roditeljima koji su sudjelovali u organizaciji – bez vas bi ovo “vjenčanje stoljeća” bilo nemoguće!
Ivana Ivanišić
