Školski list „Hegyalja“/ Hegyalja Iskolaújság

Naša novinarka piše…/ Újságírónk tollából…

Konji, moji prijatelji/ Barátaim, a lovak

Családunk már régóta tart lovakat. Amikor Mohácson megszülettem, már megvolt az öreg Szellő, és ő húzta a kocsit, amivel engem hazahoztak Csúzára. Azóta is jó barátok vagyunk.

A kedvenc lovam azonban, aki igazán az enyém, az Herceg, a pónim. Amikor reggel felkelek, megnézem, hogy van, és megetetem zabbal, kukoricával és szénával. Ha van időm, kivezetem, és jól lecsutakolom a testvérem segítségével, majd elvisszük a karámba, és lovaglunk rajta.

Volt egy esetem, amikor leestem róla, de hála apa jó tanításának, tudtam, hogy kell cselekedni: leugrottam, és a lovat sikerült elkapni, mert apa gyors volt. Ezért ha apa nincs itthon, és én vagy a húgom lovagolni akarunk, a karámban tesszük. A lovaglás végén visszavisszük a lovat, és hagyjuk pihenni, de mielőtt elmennénk, adunk neki egy kis nasit, az pedig nem más, mint alma. Aztán a megszokott időben jön a vacsora.

Az én lovam 5 éves, és már 3-szor versenyeztünk. Egyelőre csak a szüreti fesztiválon, azt pedig apa szervezi. A szüreti fesztiválon nem csak lovaglás vagy kocsizás van, hanem a verseny után babfőzés és sok egyéb program. Apa csak a lovas részét rendezi. A verseny után hazahozzuk, és a jó meleg helyére vezetjük, megetetjük Herceget.

Fontos azt tudni, hogy ha a ló vizes, akkor meleg helyet biztosítsunk a számára!