Tereptanítás?

Boldog izgalommal vártam a szerdai napot, mert az osztályfőnökünk már jó előre jelezte, nem a megszokott tanítási rend lesz.

            Kilenc óra körül a felső tagozat tanári kísérettel kivonult a gyönyörű őszi természetbe. Iskolánktól megközelítőleg 3 km-re, a Duna egyik festői szépségű holtágánál letelepedtünk, és a reggeli gyalog-, illetve kerékpártúrától megéhezve ki-ki elfogyasztotta a hazaiját. Majd felfrissülve tüzelőt gyűjtöttünk, hogy a felelősök hozzáláthassanak az ebéd készítéséhez 3-4 bográcsban.

            Tanáraink sem tétlenkedtek ez idő alatt.

A Kék, Sárga, Zöld és Piros nevű csapatoknak többféle feladatban kellett összemérni ügyességüket. Az első versenyszám a zsákban ugrálás volt, ami a Piros csapat győzelmével zárult. A folytatás hasonlóan pozitív volt a számunkra. A pároknak egy-egy lábukat összekötve kellett szaladniuk. Medicinlabda-dobásban a sárgák vitték el a pálmát. Talicskázásban visszapártolt hozzánk a szerencse. Ujjongva csaptunk egymás tenyerébe, s titokban a vesztesek bánatán vihogtunk.

            Rövid pihenés és néhány frissítő korty után újabb játékkal kedveskedtek tanáraink. A számháború sokaknak kedvence. Itt összevont csapatok játszottak, mi a sárgákkal kerültünk párba. Elkeseredett küzdelem után sikerült kiharcolni győzelmünket. A métát szintén nagyon élveztük. Ebben a labdajátékban is mi voltunk a legjobbak.

            A sok futkározástól a jó levegőn farkasétvágyunk lett. Elkészült a finom babgulyás.

Tányért, kanalat, friss kenyeret osztottak hozzá. Mondhatom, dudára ettük magunkat, ám egy

szelet sütemény még elfért volna a gyomrunkban.

            A próbatételeknek még nem volt vége. Kötélhúzással mértük le, ki hogyan

hasznosította az elfogyasztott energiát. Mi, a Pirosok, úgy tűnt, nem az izmainkban. Elhúztak a Zöldek és a Kékek. Azután tanáraink is szerencsét próbáltak velünk. Jó érzés volt, hogy a szó szoros értelmében is térdre kényszerítettük őket.

            Az utolsó megmérettetésben kreativitásunkról adtunk számot: házépítés volt a feladat

a természet kínálta anyagokból. Ez nagyon imponált nekünk. Talán eddigi sikereinken

felbuzdulva, talán otthoni kedvenc időtöltésünket idézve serényen keresgéltünk, okoskodtunk,

ügyeskedtünk, gyűjtögettünk és cicomáztuk is remekünket. Az eredmény valóban dicséretes

volt, mindenki bennünket irigyelt.

            Ahogy reméltük, összesítésben elsők lettünk. Jutalomként a rég óhajtott desszertet

kaptuk. Egy-egy tábla csokoládéval a zsebünkben, avagy a gyomrunkban, derűsen nézünk a

tavaszi nyolcpróba elé.