Dicséretes, hogy szinte mindenki ennek megfelelően jelent meg március 13-án.

A himnuszok elhangzása után Dobszai Adrienn nyolcadikos tanuló szólt a közönséghez:

„Március van. Érezzük, várjuk a tavasz közeledtét, a megújulást. Új tavasz, új remények.

167 évvel ezelőtt, egy régi tavaszon nem csak a természet megújulásában, hanem egy ország, egy nép újjászületésében is bíztak. 1848. március 15-én a magyar nép kezébe vette a sorsát. Fegyverrel is meg kellett küzdenie igazáért. Ez a harc elképzelhetetlen lett volna bátor és önfeláldozó katonák nélkül.”

Március 15-i megemlékezésünket ezért a magyar katonáknak, a magyar huszárok emlékének szenteltük.

Nevük eredetéről és történetükről egy diabemutatóból tudhattunk meg többet. Sok kép tette érdekesebbé és érthetőbbé az elhangzottakat. Március 13-án, pénteken az ünnepi műsorban fellépett az énekkar, hallhattunk két szavalatot, és jeleneteket néztünk meg Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regénye alapján készült filmből. Az iskolai folyosó egy szögletében egy valódi huszárruhát és egy huszár teljes felszerelését is láthattuk. Végül közösen szavaltuk el a Szózatot.

Hazaszeretet, bátorság és önfeláldozás: az ember legszebb erényei.

„Legkülönb ember, aki bátor. S csak egy különb van, aki: bátrabb.“ (Ady)