Délután a katolikus templomnál gyülekeztünk, ahova betérve megemlékeztünk magyar népünkről, hőseinkről, akikért imádkoztunk, énekeltünk a Himnuszt.

Ezt követően kezdetét vette a kerékpártúra. A katolikus szurdokban, a pincesorok között haladva jutottunk el a mezőig, ahol a régi keresztnél egy kis pihenőt tartottunk, majd megnéztük a régi római utat és a Báni-hegyet.

Utunkat folytattuk a Szamár-szurdokig, ahol az alsósok már vártak bennünket. Ők még nem vállalkoztak az 5 km hosszú kerékpáros útra, őket a szülők hozták autókkal.

Itt megtisztítottuk a kereszt környékét, szemetet szedtünk és virágot ültettünk a valaha itt imádkozó emberek emlékére. Helytörténetet hallgattunk, majd imádkoztunk mi is, és gyertyát gyújtottunk.

Kezdetét vette a cserkészfoglalkozás: játékok, sport, énekek, törvények átbeszélése, beszélgetés az összetartozás megélésének fontosságáról.

Mindenki örömére megérkezett a pizza, amit jó étvággyal az utolsó falatig elfogyasztottunk.

Jó volt látni az örömtől kipirult arcokat, ami mutatta, hogy eredményes volt a túra, valamint szép volt felidézni a múltat, emlékezni, együtt lenni, imádkozni, szépíteni a környezetet.

A következő meghirdetett cserkésznapunkon Vörösmartról indultunk kerékpárokkal Csúzára, a Kollár -kempingbe.

Ima után népdalokat énekeltünk, csapatépítő játékokat játszottunk. A nap csúcspontja a Kalandozások Pemzlivel című könyvet bemutató előadás volt. „Pemzli a legkalandvágyóbb és legcserfesebb művészetrajongó, akit csak ismerünk! Teljesen lenyűgözi, hogy azokból a dolgokból, amelyeket mi is nap mint nap látunk, hallunk, értünk, milyen érdekességeket varázsolnak a művészek. Amióta megrajzolták, azóta rajong mindenféle művészeti ágért, ezért minden művésznek segít, akinek csak tud! Cserébe ők minden részletbe beavatták, minden apró fogást, kulisszatitkot elmeséltek. Viszont történt egy kis baleset... Legutóbb annyira belefeledkezett egy festménybe, annyira közel hajolt, hogy beesett a képvilágba. Azóta sajnos csak síkban tud közlekedni, csak a képekben tud járni-kelni. Bár rettenetesen élvezi ezt a világot, azért hiányzik a háromdimenziós élet. Segíts megtalálni a kijáratot, hogy Pemzli ismét a térbe kerülhessen! Tegyél vele egy nagy kört Magyarországon, és mutat neked néhány izgalmas festményt és verset, amiket a táj ihletett. Cserébe segíts megoldani a feladatokat, hátha együtt megtaláljátok a kijáratot a síkból a térbe!”

Finom ebéd várt bennünket a Kollár család pincészetében. Gyerek és felnőtt egyaránt nagyon jól érezte magát. Délután táncház, népdaléneklés és fogadalomtétel következett.

A magyarországi cserkészmozgalom célja, hogy a társadalmat olyan életrevaló, elkötelezett, felelős, egészséges polgárok alkossák, akiknek fontos, hogy önmaguk folyamatos nevelése által az Isten felé növekedjünk.

A liliom három ága a cserkészfogadalom három részét jelképezi: kötelességteljesítés Isten, haza és embertárs iránt, segítőkészség, valamint a cserkésztörvény megtartása. A magyar cserkészliliomot a Szent Korona fogja össze.

A cserkészet önkéntes, vallásos, pártpolitikától független ifjúsági mozgalom, amely nyitott mindenki számára származástól, nemtől, társadalmi és vagyoni helyzettől, valamint vallási meggyőződéstől függetlenül.

A DRÁVASZÖGI ÁRPÁD FEJEDELEM CSERKÉSZCSAPAT ezekhez az alapokhoz csatlakozva, annak minden pontját elfogadva munkájával erősíteni kívánja a vidék magyarságának identitástudatát az „Emberebb ember- Magyarabb magyar” nevelési elv szellemében.

Három társunk tett esküt, mi régiek pedig megújítottuk a sajátunkat. A hét újonc először látott eskütételt, amelyben- reményeink szerint- tavasszal őket is részesíteni fogjuk.

Tartalmas napunkat a tábortűznél zártuk, ahol szép énekeinkkel, népdalainkkal örvendeztettük meg magunkat és a környező utcákat. Iskolánkhoz visszatérve, elültettünk egy fát, amit mohácsi barátaink hoztak magyar anyafölddel.

Az összetartozás fája Ginkgo biloba (páfrányfenyő) lett, amelynek árnyas lombjai alatt jó lesz majd visszaidézni tartalmas együttléteinket. Ebbe a kertbe, reményeink szerint, egy Radnóti szobor és egy pad kerül a közeljövőben.

Imádság után, élményekben gazdagodva tértünk haza. Terveink szerint jövő szombaton lesz a harmadik napunk a pályázatból, ahol budapesti előadónk online vezet bennünket a magyar művészeti értékek rejtelmeibe.

“Ha valaki a jóságnak és szeretetnek egy morzsáját, az igazságnak és fénynek csak egy sugarát hozta e világra, már nem élt hiába: életének megvolt az értelme.”

A fényképek megtekinthetők itt

Fotók: Száler Dávid

Készítette: Sipos – Tűr Klára