Pontban 12,00 órakor megszólalt a csengő, és négy pár karonfogva, egy-egy szál virággal a karján elindult, hogy ünnepélyes keretek között búcsúzzon el 8 éven át látogatott iskolájától. Az osztályfőnök kísérte őket, amíg énekszóval elhaladtak diáktársaik és tanáraik mellett. 

Az idei ballagók: Adrienn, Dániel, Janika, Anna-Mária, Beáta, Arnold, Roland és Írisz kissé megilletődve hallgatták a hetedikesek búcsúzó szavait, majd megköszönték tanáraik kitartó és türelmes munkáját, szüleik támogatását és diáktársaik barátságát. Az osztályfőnök beszédében kiemelte, hogy a négy lány és a négy fiú életük nagy örömteli perceit élik: sikeresen leküzdöttek egy akadályt, általános iskolai végzettséget szereztek, és új remények által éltetve, új utakon mehetnek tovább. Most már új kihívások várják őket. Az igazgatónő arra biztatta őket, hogy bátran lépjenek ki a nagyvilágba, hogy tegyenek azért, hogy világunkat jobban megismerjük, és azt szebbé tegyük. Az ünnepélyes hangulatot fokozta a sok vendég, a szülők és tanárok jelenléte, valamint az énekszó és a virágok, a tarisznyák átadása.

Családi fotókból diabemutatót is összeállítottak a búcsúzó diákok. Egy kisfilmet is készítettek magukról a horváttanárnő segítségével. Ezek bemutatását mosoly és meghatódottság kísérte.

Amikor ismét megszólalt a csengő, a ballagók elvonultak, számukra ez volt az utolsó csengőszó iskolánkban.

Az ünnepi pillanatokat fényképezés és állófogadás követte.